Hát, fogadjátok sok szeretettel ezt a próbálkozásomat! Sosem voltam "verses", de most valahogy ez kívánkozott ki belőlem... Utolsó, gyerekkori kísérleteim óta ez az első, amit írtam, szóval mondhatnám azt is, ha nagyon fennkölt akarnék lenni, hogy nagy nap ez a mai, de azért nem annyira. ;)
Felemás világ
Merengő hajnalban fénykezed
búcsút int.
Ragyogásod fakul, a nap feljő, s
alábukik megint.
Árnyék alakod alámerül, de mégis
elárasztja sugarad a tájat,
Újjáéledt éned aranymosolya rám
köszön, s azt súgja: „sohase bánjad!”
Miközben távozó sóhajjal búcsút
intesz, elmész, de máris itt vagy.
A tükör ezüstjén, a felemás
világban fejjel lefelé hagysz.
Csalóka játékot űzöl velem, nem
tudom, melyik vagy…
Csillaglábnyomaid hamisan villódznak
Fekete bársonyleplen, melyet magadtól magadnak adsz.
Cilindered alól rám hunyorítasz,
Bűvész vagy te, megbolondítasz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése