Menage - Az álarc (befejező rész)

Megkaptam a befejező rész próbapéldányát! Az átolvasás és ellenőrzés folyamatban van. :)

Íme, egy kis részlet belőle:

"- Azt akarom... azt akarom, hogy...

- Adel - mondta Sly atya, komoran -, gyermekem, légy szíves, ne követelőzz.

- De atyám! - hápogta.

- Uram - mondta Sly, Alejandrora nézve -, azt javaslom, hallgattassuk el.

- Persze, az talán jó ötlet...

Alejandro alig fejezte be a mondat végét, Sly atya természetes és egyszerű mozdulattal elővett a reverendájából egy pisztolyt, és lelőtte Adelt, akinek torkán akadt a szó, és a hisztériától rángó arca egyszeriben kisimult, meglepett, csodálkozóvá változott át, ahogy fönnakadt a szeme, és összeesett, ott, a lábunk előtt. Pillanatok alatt elsötétedett alatta a bordó szőnyeg, ahogy elöntötte a szivárgó vére.

Az egész bazilikában metsző csend követte a pisztoly éles dördülését, amelynek hangja mintha sokkal hosszabban visszhangzott volna a hatalmas falakról. Senki sem mozdult. Egyetlen felháborodott, döbbent hördülést sem lehetett hallani. Egy lélegzetvételt sem. Bennrekedt minden hang, ahogyan Adelban, akinek csupán az ábrázatán látszódtak a benne átszáguldó, utolsó érzések és gondolatok. Az, hogy erre nem számított. Ahogyan mi sem.

Alejandronak sikerült megtörnie a csendet.

- Sly!! - kiáltott föl - Sly! Te lelőttél egy embert!

- Mert te mondtad, gyermekem.

- Én nem mondtam ilyet, te nagyon barom!! - ordította Alejandro. Sly nem érezte magát kellemetlenül, sem kínosan, se nem ijedt meg "Camilo-tól".

- Uram, mindig erre gondolsz, amikor valakire azt mondod, hallgattassuk el. Folytathatjuk a szertartást?

- Ne nézz oda, Emily! - mondtam gyorsan, mert észbe kaptam, hogy a jövendőbeli gyerekem a hulla mellett áll, és nézi."