A vörös ruhás táncos

Félrelibbent a vörös bársonyfüggöny széle, és óvatosan kitekintett mögüle. Körülnézett, majd

előmerészkedett. Balerinacipőiben puhán és hangtalanul lépdelt a színpadon. Karját széttárta, akár a szárnyakat, és kecsesen lejtett körbe előttem. Suhant, szinte úszott a levegőben törékenyen és méltóságteljesen, mint egy vérvörös hattyú a sötét víztükrön.

Csodáltam őt. Amikor felém perdült, egy pillanatra megint összekapcsolódott a tekintetünk, aztán máris ugrott és szállt a levegőben, olyan könnyedén érkezve lábujjhegyre, mintha formás testének tollpihe súlya volna. Nem is ember volt, hanem egy éteri tündérlény, akinek lábai csak épphogy érintették a talajt. Kibomlott az aranybarna, hullámos hajzuhatag, vörös selyemszoknyája vadul hullámzott a dereka körül, olykor meg is csillant a rávetülő fényben. Olyan sebesen hajlongott, perdült és szállt, hogy valamikor szinte csupán egyetlen vörösen izzó és aranyló kavargást láttam, melyben eltűnt szemem elől a vékonyka női test. S aztán megint megjelent, hennával díszített kézfeje mögül lestek ki rám a pimaszul mosolygó macskaszemek.

Felnevetett. Kacér kacaja visszhangzott a bársonykárpitozású sötét falakról, miközben ő maga a fényben forgott lebegve.

Szemfényvesztő. Bűvölő. Csábító forgószél. Friss, életteli jelenléte valósággal energiával töltötte fel a teret, már magam is megfeledkeztem róla, hogy az üres sorok első székei előtt ácsorgok. Megragadott és vele együtt száguldottam. Egyé váltam minden mozdulatával. Együtt pörögtünk mind gyorsabban, a színpad közepén, mígnem ismét széttárta karjait, lassulni kezdett, majd megállt, szemben a nézőtérrel, és velem.

Arca kipirult, ajkai enyhén szétnyílva, mellkasa látványosan süllyedt, s emelkedett, vörös szoknyájának hullámai még lágyan ringatóztak.

-          Nah? – kérdezte lihegve, és egy laza mozdulattal hátradobta vállairól a haját. Egy pillanat alatt kontyba kötötte, közelebb lépdelt a színpad széléhez, és csípőre tette a kezét. – Na, milyen volt?

-          Hát… öh… Nos, hát…

-          Robb? Ennyi a véleményed?!

-          Öh… Nos, igen… Huh… Hát, hogy is mondjam…

-          Úristen! Ennyire rossz voltam?!

-          Oooh, nem, nem, nem… Ami azt illeti… Izé. Szóval, fel vagy véve, Maggie!