-
" - Őszinte leszek… most először magamhoz is. Kicsit
többet gondolok rá, mint kellene, és többször szerepel az álmaimban is, mint
kellene… Nyomasztó, sötét álmokról van szó, Laci, amikből majdnem minden éjjel
felriadok. Nem egészen tudom, miről szólnak, de asszem, nem is akarom tudni.
Ébredés után pedig, általában Pol Pot a legelső gondolatom. Szerinted ez mire
akar következtetni? Hogy egy nyomorult buzi vagyok?! – Ijedten kapkodtam a
magyarázatok után, próbálva megfogalmazni Lacinak azt a mérhetetlen zavart és
kétségbeesést, amit éreztem. – Ettől lennék kikészülve? Hogy tudat alatt belézúgtam,
mert valójában egy menthetetlen bránerpárti vagyok, aki a hosszú hajú, vágott
szemű fickókra bukik?! Sokáig azt hittem, azért van gyomorgörcsöm a melóban,
mert nem bírom elviselni még a közelségét sem, de most, hogy őszinte legyek,
nem vagyok biztos ebben. Lehet, hogy azért áll görcsbe a gyomrom, mert kurva
sok pillangó tódult már össze benne, amik mind arra várnak, hogy végre
megverdessék a szárnyaikat, mint egy tinédzser lánykában, miután tudatosult
bennem és elfogadtam a megmásíthatatlan tényt, hogy buzi vagyok?! Mi a fasz van
velem, Laci?!
Elhallgattam,
miután mindezt kiordítottam magamból, a vonalban rövidke néma csönd támadt.
Nagyon-nagyon reméltem, hogy Laci nem éppen a saját arcát karmolássza, és azt
bánja közben, hogy megismert.
-
Ó, de ez még mind semmi! – folytattam, és az
asztalon heverő papírokra néztem. – Szokásosan, három óra tájékában, most is,
ahogy felriadtam, találtam valamit az íróasztalomon, amin az éjjel nagy bőszen
dolgoztam, miközben aludtam.
-
Tessék?
-
Jól hallottad, Laci. Az a helyzet, haver, hogy
várt itt rám egy fél regény, amit én írok, még a nevem is szerepel rajta, mint
író, és egyszerűen fogalmam sincs, legalábbis nem emlékszem rá, mikor és hogy
hoztam ezt össze, érted?!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése