Részlet (A köd)

"Fölnéztem az írásból. Még talán sosem volt ilyen sűrű és dermedt a csend a szobámban. Még csak

egy pár sorig jutottam, de ahogy megszakítottam az olvasást, furcsa volt hirtelen visszazökkenni, és érzékelni a jelent, az itteni valóságot, azt, hogy itt ücsörgök a szobámban, az íróasztalomnál, a számítógép sötét monitora és a lámpa fénye mellett, ahol minden olyan változatlan és megszokott, amilyen előző nap volt, meg azelőtt… Kissé zavart voltam, pont olyan érzésem volt, mint amikor az ember egy álomba merülés után riad fel. A hirtelen váltás döbbenetesen érezhető volt a két valóság között, pedig jóformán csak annyi történt, hogy olvasás közben fölnéztem.

Tiszta hülye vagyok. Majdhogynem a szöveg mágikus hatására fogtam az egészet, mintha annak valami másik világba szívó hatása lenne. Annyi az egész, hogy rohadt álmos vagyok, és az agyam nehezen emészti meg hajnali fél négykor, hogy ébren vagyok és megpróbálom tömni valami fantasy jellegű baromsággal.

Merthogy be kellett, hogy valljam magamnak, a tudatalattim baromi elvont. Azért csak tovább olvastam:

„Utolsó emlékem a hirtelen támadt sötétség előtt, mintha a régmúltból származott volna, olyan messzinek tűnt az az utolsó hajnali ébredés, amikor a nap fakó fénypászmájában kirajzolódott álmos szemeim előtt a sárkányt ábrázoló tetoválás a felkarján. A kreol bőrébe varrt fekete ábra, amely mint a sziklába vésett erő szimbóluma, akkor is biztonságérzettel és boldogsággal töltött el, és nem csupán ölelő karjai miatt. Tudtam, hogy ő meg én egy szilárd és biztos pont vagyunk együtt ebben a világban. A fekete és a fehér sárkányt soha semmi nem választhatja el egymástól.”

Félbehagytam az olvasást. Szörnyű gyanú ébredt bennem. Könyörgöm, adja az ég, hogy egy tetkós nőt öleljek, és legyen akármennyire sziklakemény, de nőnemű legyen!

-          Azt a rohadt… - csóváltam a fejem. Be kellett, hogy valljam magamnak férfiasan: kezdett meginogni a bátorságom abban, hogy továbbolvassam a művemet, de erőt vettem magamon és folytattam:

„Végigsimítottam az ujjammal a sárkánytetováláson, egészen föl az izmos vállán át…”

Ez volt az a pont, hogy a papírlapokat lecsaptam az asztalra, és fölugrottam a székből. Elég volt. Itt  bazdmeg, valami nagyon nem volt kóser. Egy nőnek ne legyen izmos válla! Az elvont fantasy, nagyon úgy nézett ki, át akart váltani meleg pornóba, amire kurvára nem voltam kíváncsi, főleg, hogy én voltam benne az egyik főszereplő."