Lángoló napkertedben tűzvirágok gyúlnak,
Köztük pedig gyenge testem hamuvá elporlad.
Forró szellő hátán száll a pernyém tova,
Nem megyek már két lábamon többé már sehova.
Ezentúl a Te parazsad éltet engem tovább,
És mindketten megisszuk a mámor tüzes borát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése