Eddig még nem írtam olyan blogbejegyzést, ami a személyes véleményemről szólt volna, meg hát ez nem is igazán olyan blog, de most valahogy úgy éreztem, muszáj erről írnom. Ugyanis kicsit sokkot kaptam tegnap este, a Múzeumok Éjszakája program keretében.
Alig vártam, már, hogy mehessek, meg minden nagyon király volt, egészen addig, amíg ki nem találtuk, hogy a Mezőgazdasági Múzeum után be nem megyünk a Műcsarnokba...
Na most, gyerekek, ne mondjátok már, hogy a darabolt embereket ábrázoló szobrok, a meztelen vérző, saját szerveiket tartó nők, meg az egyéb perverz beállítású, pucér emberekről készült festmények tükrözik a mai, modern kor művészetét! Basszus, az egész tárlat azt sugallta, hogy a ma embere mennyire szexista, hogy mindent ez irányít az elnyomás alatt. Minden "művészeti alkotásban" benne volt a zaklatottság, a depresszió, a perverzitás. (Az egyik "kedvencem" a négykézlábra ereszkedett pucér ember volt, hátulról, aminek a végbélnyílását egy pillangó takarta el.) Lehet, hogy rohadtul nem vagyok műértő, bár ebben az esetben nem is bánom, de én azt gondolom, hogy egy műalkotásnak akkor van értéke, ha az lélekemelő, nem pedig érezhetően lehúzza az ember hangulatát és energiáját. Komolyan, mondom úgy éreztem magam, és nem csak én, hanem a velem jelen lévő, másik négy ember, akikkel együtt voltam, mintha a pszichiátria zárt osztályán fogva tartott elmebetegek kreálmányait állították volna ki. Lehet egy műalkotás elgondolkodtató és érdekes, de ez, ami ott volt, az már nem abba a kategóriába esett. Nem csak én, hanem a társaságom többi tagja is érezte a nyomasztó légkört, ami sűrűn meg volt ülepedve a Műcsarnok termeiben. Szabály szerűen rosszul voltunk, de a döbbenet és a hitetlenkedés ott tartott minket, ahelyett, hogy gyorsan távoztunk volna.
Az egyik teremben kísérteties zenei előadás ment éppen, amitől felállt a szőr a karomon. Stílusosan le volt függönyözve a terület, és amikor kíváncsian, a zenét hallva benéztem mögé, az a látvány fogadott, hogy a túlvilági áriát előadó nő és a két kísérő zenész mögött a falon egy olyan emberi alak szobra volt felfüggesztve, ami teljesen úgy nézett ki, mint egy feláldozott halott, akit csak úgy fellógattak oda. A zenészeket egy sápadt, falfehér arcú, szemöldök nélküli, vörös hajú lány táncolta körbe lassú balettmozdulatokkal, persze, talpig feketébe öltözve. Mi volt az basszus? Áldozati szeánsz? A sok zombi ember pedig elbűvölve ült ott a földön párnákon és székeken és csak bámulták, és azt hitték, hogy most valami nagyon mély, kulturális élményben van részük, és persze az összes többi ember is, akik mély csodálattal nézték meg azokat a fantasztikus alkotásokat.
Egyetlen egy képet, szobrot sem láttam, ami kicsit is valami pozitívat sugallt volna. A ma emberét tényleg ez ihleti meg? Ez a kultúra? Nem tudom elhinni, hogy a Műcsarnokban kizárólag ezeket tudják kiállítani! Hogy csak ez létezik a világban, holott rengeteg szép és sokkal inkább szívet melengetőbb dolgok is vannak.
Már elnézést, és tisztelet a kivételnek, de rengeteg birka ember van, aki megtekintve azt a fenomenális, hatalmas festményt, amely cipőtalpat nyaló embereket ábrázol, bele is nyugszik abba, hogy igen, valóban ilyen világot élünk. Minden csak hozzáállás és mélyebb szemlélet kérdése. Nem kell beletörődni, hogy ez van! És nem kell elhinni, hogy csak ez van, még akkor se, ha a Műcsarnok agymosás reményében ezt mutogatja, mint egy falat, ami eltakarja a szépet és jót.
Manapság már nagyon sok olyan ember is van, akik tisztában vannak vele, hogy főként a médián keresztül mennyire irányítás alatt tartják az emberiséget. Kik? Hát a nagy elit, a legnagyobb fejesek a gazdasági életben, a bankok vezetői, a leggazdagabb, legbefolyásosabb emberek a világon (Lásd Rockefeller, meg társai), akik ha tetszik, ha nem a markukban tartják az egész emberiséget, bár remélhetőleg már nem sokáig... Ezt most nem a túl élénk fantáziám mondatja velem, ez tény, nyugodtan utána lehet nézni. Sok ocsmány dolog történik, történt a világban, rengeteg undorító titok és igazságtalanság van sajnos. Ez az egész Műcsarnokban megtekinthető tárlat pedig pontosan ezt sugallta felénk, azt mutatták be, amit ők tartanak elfogadottnak és helyesnek, szó szerint a szépnek és a jónak az ellentétét. Mert ha egyszer az emberiség ráébred, hogy egészen eddig rossz irányba volt terelve, akkor irányíthatatlanná válik. Akkor aztán már nem lesz aki a médián és minden máson keresztül tovább mérgezze. Akkor a szép és a jó kitágítja a maga terét, és esetleg, egész véletlenül beköszönthet a világbéke, a harmónia és a jólét, az a maréknyi elit pedig majd jól megszívhatja.
Persze röhöghettünk is volna azon, hogy az egésznek attól még mindig semmi köze nincs annak a köztudatban már régesrég keringő hiedelmen, hogy a világvezetői kapcsolatban állnak rossz szándékú földönkívüliekkel, de amikor a tárlat végére érve megláttuk a nagy fekete szemű, gyerekruhákba öltöztetett UFO-k szobrait, még véletlenül se volt kedvünk mosolyogni. Az aztán már tényleg pont volt az "i-n". Ez igazán bájos, nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése