Mivel még nem született leírás erről a regényemről, most bepótolom!
Régebben több hörcsögöt is tartottam egyszerre, hatalmas terráriumban, amiben valóságos rágcsálóvárost rendeztem be, és mindig nagyon jó volt figyelni őket, ahogy rohangáltak, játszottak, kergetőztek benne. Egyik este, amikor őket néztem, hirtelen az jutott eszembe, vajon milyen lenne egy olyan hörcsögök szereplésével készült rajzfilm, amit a mozikban játszanak? Hogy néznének ki benne a szereplők, hogy lennének megrajzolva? Rögtön magam előtt láttam a beugró jeleneteket, és innentől kezdve nem volt megállás. Egyre komolyabban vetítettem magam elé az alakjukat, egyre több részlettel bővült ki a fejemben futó film, a saját terráriumban szaladgáló hörcsögeimet egyre emberibbnek láttam a lelki szemeim előtt, külön komoly hangzású neveket ragasztottam rájuk: Marciból így lett Marchos, Nusiból Nessatha, Bogyóból Beira, Berciből Bret, Hörcsiből Rey, Tádékából (a kedvencemből, Taddheus), Macából Mearyon stb. Merthogy igen, elég sokan voltak, és mivel akárhogyan is, de ez már felért egy birodalommal, királyi családot "csináltam" belőlük, amin belül az ellentéteknek az adott alapot, hogy tudtam, melyik állat melyiket nem bírta elviselni, tehát azok a hörcsögök, akik rendre és módra összeverekedtek, a "filmemben" is ellenségek lettek.
A rengeteg "filmjelenetet" aztán egységes történetté szőttem, és elkezdtem lejegyezni, ekkor voltam 14-15 éves, csakhogy az ötlet még felnőtt fejjel is tetszik, illetve képesek magukkal ragadni az emlékek, a nosztalgia, ami valahogy úgy jelentkezik, mintha tényleg anno moziban nézhettem volna meg a Crycetust (ami amúgy az aranyhörcsög latin nevéből származik), hogy egyszerűen nem engedhetem a sztorit "ott porosodni" a kis polcon. A történet meg van, a rengeteg rajz is, amit a szereplőkről készítettem, még mindig szívesen játszok el a gondolattal, hogy egyszer majd ezek alapján valakik valamikor összehozzák a mozit.
A rágcsálóknak van egy nem éppen "humánus" szokásuk. Az újszülöttek közül egyszerűen megeszi az anya azt az egyedet, amelyiken érzi, hogy életképtelen, illetve gyengébb a többiektől, de akkor is könnyen kannibállá válhat, ha nem jut kellően fontos tápanyagokhoz. Sajnos volt egy-két ilyen sokkoló tapasztalatom a hörcsögözés alatt. Így találtam ki a Cherox bolygó vega fajának ősi ellenségeit, akik valaha egy mutációt okozó vírus fertőzéstől alakultak át húsevőkké, kannibálokká, akik elkülönülve élnek a vegáktól, ám éjszaka vadászó portyákra indulnak az élelem megszerzése érdekében. A vírushordozók tehát külön kasztot alkotnak már azokban az időkben, amikor a történet játszódik, mi több, üldözöttek, akiknek távol tartására és likvidálására a királyi család külön kannibál vadász alakulatokat tart fent. A betegség öröklődő, de mivel az ellenszert nagyon nehéz előállítani, és egyszerre csak igen kis mennyiséget lehetséges belőle elkészíteni, kizárólag a királyi család tagjai, az Onhyx-ok rendelkeznek vele. Az Onhyx ősi családi ága egészen a régmúltig nyúlik vissza, a kissé gőgös és magával rendkívül eltelt királyi család egyenesen Urnat istentől eredezteti magát, ezzel magyarázzák az időnként erős pszichikai képességek birtokában születő családtagjaik különleges adottságait.
Marchos király második felesége Reigina ragaszkodik hozzá, hogy maga mellé vehesse a királyi várba nehéz sorsú unokaöccsét, Torht, aki azonban nem hajlandó menni legjobb barátja Tade nélkül, így mindkét fiatal kegyeltté válik. Igen ám, de Tade barátnője, Mearyon, aki furcsa elváltozásokon és rosszulléteken esik át, nem igazán fogadja jól, hogy a tőle egyre jobban rettegő párja, élete nagy szerelme lelép Torhral... Ezért bosszút követel.
Miközben Mearyon azon van, hogy eltegye láb alól Torht és csúnyán megbüntesse az őt faképnél hagyó barátját, Tade belehabarodik a király egyik lányába, Gytába, aki viszonozza szerelmét. csakhogy a főként utcán nevelkedett és sötét ügyletekbe keveredő Tade múltja egyenesen szőrmeresztő és felségsértő lenne, ha kitudódna és Marchos fülébe jutna. Tadet és egyszem életben maradt húgát, Callist egy neves tudós fogadta örökbe kicsi kölyök korában, akinek megesett a szíve a két kis csöppségen. A lehető legjobb kezekben voltak, míg az öreg tudós meg nem halt, de Taddheus külsején megmaradtak az árulkodó nyomok: testesebb, robosztusabb, mint egy átlag hím. Tade, aki a vegák királyi várában élvezi a kegyeltek luxus életvitelét, és Gyta hercegnővel enyeleg, a kannibál király elveszett fia...
A rengeteg "filmjelenetet" aztán egységes történetté szőttem, és elkezdtem lejegyezni, ekkor voltam 14-15 éves, csakhogy az ötlet még felnőtt fejjel is tetszik, illetve képesek magukkal ragadni az emlékek, a nosztalgia, ami valahogy úgy jelentkezik, mintha tényleg anno moziban nézhettem volna meg a Crycetust (ami amúgy az aranyhörcsög latin nevéből származik), hogy egyszerűen nem engedhetem a sztorit "ott porosodni" a kis polcon. A történet meg van, a rengeteg rajz is, amit a szereplőkről készítettem, még mindig szívesen játszok el a gondolattal, hogy egyszer majd ezek alapján valakik valamikor összehozzák a mozit.
A rágcsálóknak van egy nem éppen "humánus" szokásuk. Az újszülöttek közül egyszerűen megeszi az anya azt az egyedet, amelyiken érzi, hogy életképtelen, illetve gyengébb a többiektől, de akkor is könnyen kannibállá válhat, ha nem jut kellően fontos tápanyagokhoz. Sajnos volt egy-két ilyen sokkoló tapasztalatom a hörcsögözés alatt. Így találtam ki a Cherox bolygó vega fajának ősi ellenségeit, akik valaha egy mutációt okozó vírus fertőzéstől alakultak át húsevőkké, kannibálokká, akik elkülönülve élnek a vegáktól, ám éjszaka vadászó portyákra indulnak az élelem megszerzése érdekében. A vírushordozók tehát külön kasztot alkotnak már azokban az időkben, amikor a történet játszódik, mi több, üldözöttek, akiknek távol tartására és likvidálására a királyi család külön kannibál vadász alakulatokat tart fent. A betegség öröklődő, de mivel az ellenszert nagyon nehéz előállítani, és egyszerre csak igen kis mennyiséget lehetséges belőle elkészíteni, kizárólag a királyi család tagjai, az Onhyx-ok rendelkeznek vele. Az Onhyx ősi családi ága egészen a régmúltig nyúlik vissza, a kissé gőgös és magával rendkívül eltelt királyi család egyenesen Urnat istentől eredezteti magát, ezzel magyarázzák az időnként erős pszichikai képességek birtokában születő családtagjaik különleges adottságait.
Marchos király második felesége Reigina ragaszkodik hozzá, hogy maga mellé vehesse a királyi várba nehéz sorsú unokaöccsét, Torht, aki azonban nem hajlandó menni legjobb barátja Tade nélkül, így mindkét fiatal kegyeltté válik. Igen ám, de Tade barátnője, Mearyon, aki furcsa elváltozásokon és rosszulléteken esik át, nem igazán fogadja jól, hogy a tőle egyre jobban rettegő párja, élete nagy szerelme lelép Torhral... Ezért bosszút követel.
Miközben Mearyon azon van, hogy eltegye láb alól Torht és csúnyán megbüntesse az őt faképnél hagyó barátját, Tade belehabarodik a király egyik lányába, Gytába, aki viszonozza szerelmét. csakhogy a főként utcán nevelkedett és sötét ügyletekbe keveredő Tade múltja egyenesen szőrmeresztő és felségsértő lenne, ha kitudódna és Marchos fülébe jutna. Tadet és egyszem életben maradt húgát, Callist egy neves tudós fogadta örökbe kicsi kölyök korában, akinek megesett a szíve a két kis csöppségen. A lehető legjobb kezekben voltak, míg az öreg tudós meg nem halt, de Taddheus külsején megmaradtak az árulkodó nyomok: testesebb, robosztusabb, mint egy átlag hím. Tade, aki a vegák királyi várában élvezi a kegyeltek luxus életvitelét, és Gyta hercegnővel enyeleg, a kannibál király elveszett fia...
Hihetetlen, basszus, úgy irigyellek a fantáziádért. :) (Nekem párducembereim vannak meg humanoid hüllők. :D )
VálaszTörlésAzok se hangzanak rosszul! :D
Törlés