Miről szól az Éjsötét és napvilág?

Az Éjsötét és napvilág egy boszorkányokról szóló regénysorozat, ami terveim szerint több koron is átível majd. Egyelőre hat rész van meg belőle, mind a hat középkori hangulatú, egy olyan világban, amikor még királyok és királynők uralkodtak, a szegény pórnép pedig senyvedett és babonásan rettegett mindentől, amit nem ismert. Boszorkányok mindig is léteztek, mióta világ a világ.

"Boszorkánynak lenni mást jelentett. Nem attól függött, hogy ki, milyen népcsoportból származott, hogy milyen volt a bőre színe. A lényeg szellemükben rejlett. Szellemeik összekapcsolódtak egymással, gyökerük egy volt, akár egy hatalmas fának, melynek ágain több ezer hajtás nőtt. Nem csak a fehér boszorkányok esetében volt így, hanem a sötét oldal képviselőinek esetében is. Boszorkánynak lenni egy életfeladat volt, egy elhivatottság arra, hogy az emberek segítségére, s támogatására legyenek az életben, hiszen többet láttak a világból, mint egy átlag ember. A fehérek ily módon gondolkodtak, míg a fekete boszorkányok az emberi világ romlásba döntését akarták, miközben a mocsokban henteregve élvezték, hogy több rejlik bennük a sötétség ereje által, s az emberek csupán játékszereik az élet játszóházában." (részlet a Farkasverem c. részből)
Minden boszorkány tizenéves korában válik növendékké, amikor is egy ősi versengés lép életbe. Minden egyes tanulásra kész növendékhez egy fehér és egy fekete boszorkány indul el, hogy pártfogásába vegye, tehát sosem lehet tudni, hogy az illető végül a jó, avagy a sötét oldal képviselőjévé válik-e. Amikor magasabb szférákban kijelöltetik a fekete és a fehér boszorkány, azt úgy nevezik, hogy "hívást" kapnak, s akkor mindkét félnek csak az igyekeztén múlik a növendék sorsa. Ez a jó és a rossz örökös harca. Ha a fekete boszorkány éri el előbb a növendéket, akkor az menthetetlenül a sötétség szolgája lesz. Ritka esetben azonban előfordul, hogy a fekete átlép a fényre, és megbánja bűneit.
A Vonzerő rabjai egy boszorkány család életét követi nyomon, leszármazottról leszármazottra, egyre későbbi korokon át. Egy szerelmi háromszögtől indul a történet, két fiútestvér és egy lány között. Mindkét fiú beleszeret Sybellbe, de csak egyiküket választja majd a lány, ezért Vutanban gyűlölködést ébreszt a féltékenység öccsével szemben, ami rögeszmévé csap át, üldözni és zaklatni kezdi őket. Sybellből fehér boszorkány lesz, Vutanból fekete... Sybell angyal, Vutan maga az ördög... Rastem afféle egyszerű ember, egy átlagos fiú. Az igazi ellentétek azonban mégiscsak vonzzák egymást... A fenti kép azért is tetszik, mert a fölső személy mintha Rastem lenne, az alsó pedig, mintha Vutan. :) Sybell egyébként szőke, és fehér bőrű. Az első hat rész Teranviában játszódik, egy olyan országban, ahonnan Sybell is származik. Királyi család tagja volt, akit kitagadtak és száműztek a királyi várból különleges képességei miatt. Jellemzően fehér bőrű emberek élnek itt, ellenben Muran lakosaival, ahonnan a gart népcsoportból származó Vutan és Rastem is való.

"Több mint háromszáz éve éltek már Teranvia földjén ezek a keleti törzsek, miután megszerezte a területeiket és elűzte őket egy véreskezű, uralkodni vágyó herceg, akit Tal Chalpaknak hívtak, és aki létrehozta az egész Keleti vidékre kiterjedő birodalmát, Murant. Teranvia akkori uralkodója egyezséget kötött a menekült törzsekkel, hogy abban az esetben, ha teljességgel Teranvia részeseivé válnak, elfogadva őt kizárólagos uruknak és parancsolójuknak, valamint az esetleges harcokban Teranviáért küzdenek, akkor az ország befogadja őket. Így ezek a törzsek javarészt bele is olvadtak az idők folyamán Teranvia életébe, és a fogadalmat megtartva békességben éldegéltek a néppel.

Tal Chalpak mintegy harminc éven át uralkodott Muranban, majd miután megmagyarázhatatlan és máig tisztázatlan okokból saját kezűleg vetett véget életének, korántsem vált jobbá az élet a Keleti vidékeken. Mintha átok sújtaná Muran népét, a soron következő királyok szintén vetekedtek egymással zsarnokságban és könyörtelenségben, ezért az elűzött klánok végül sosem tértek vissza szülőföldjükre, hogy önszántukból igába hajtsák a fejüket, és tehetetlen barmokká váljanak."

Tehát a gartok is, ahogy Muran lakói, kreol bőrűek, általában fekete hajúak, járomcsontjuk erősebb, és szép mandula szemeik vannak. Jellemző hajviseletük a hosszú haj, és előszeretettel hordanak fülükön, vagy orrukon átfúrt csontékszereket. Úgy képzelem el őket, mintha az indiánok és egy nomád ázsiai nép keverékei lennének.

Jelenleg az első öt rész átírás alatt van, a hatodik, a Szürkék nemrég készült el, de már mozgolódnak az agyamban az ötletek egy olyan folytatáson, amiben ugrunk az időben egy jó nagyot és futurisztikus helyszínen, a jövőben játszódik. Leírom benne a jövendőbeli Murant. Érdekesnek ígérkezik számomra egy sci-fi világ a boszorkánysággal ötvözve. :) Nem bírtam ki, úgyhogy már el is kezdtem írni! Ez egy egészen újszerű Vonzerő rabjai regény lesz. A Címe is meg van már: Fekete szilánkok.
Terveimben szerepel az összes részt megjelentetni, és ízelítőnek itt is van az előzmény!

A vonzerő rabjai 1. - Három:

Sybell királyi család sarjaként született a teranviai Bagur várában, de a bálványimádó, szarvas fejű, s ember testű Balen istenben hívő országban elutasít a nép mindent, ami emberi szemnek láthatatlan, ami kicsit is eltér a megszokottól, és normálistól. Sybell, hercegnő létére boszorkányként látta meg a napvilágot, ezért, különös dolgok történnek körülötte, s habár nyers, kiforratlan képességeit még nem tudja használni, s erejét irányítani, királyi családja kiközösíti, s a lány szenved a folyamatos megkülönböztetéstől. Ódzkodnak, és félnek tőle, de éppen ezért száműzni sem merik, csupán a vár egy távoli, elhagyatott zugába, ahol Sybellt csak még jobban kínozza a magány, s fájlalja, hogy még családja sem tűri meg maga mellett. Nincs más, ami boldoggá tegye, csak saját képzeletének világa, melyben a tizenhat éves hercegnő két fiatal, Muranból származó harcost lát, két fívért, akiket legjobb barátainak tekint, ám idővel egyre mélyebb érzelmek kötik, különös módon, mind a két "kitalált" fiúhoz. Tanulatlan, s még tudatlan boszorkányként nem is sejti, hogy nem a képzelete játszik vele, hanem folyamatos látomásai vannak két valós gart harcosról, Vutanról, s Rastemről. Miután megszabadul a vár fogságából, a várost körülölelő erdők mélyén összetalálkozik egy gart lánnyal, Berenykkel, aki hozzá hasonlóan tanulatlan boszorkány, s mivel más, mint a többiek, sehol sem találja helyét, de tapasztaltabb, hiszen Sybellel ellentétben nem élt a világtól elzártan, így már tud egyet s mást. Barátnők lesznek, s pusztán az izgalom, s játék kedvéért olyanba ártják bele magukat, amibe nem szabadna. Szinte megrészegíti, megigézi őket, hogy mi mindenre képesek valójában együtt, s külön-külön is. Sybell ráébred, hogy hatalma van az anyag, s energiák fölött, s az eddig tiltott tevékenységben mámorosan tobzódva elkövet egy végzetes hibát. Legnagyobb meglepetésére kiderül, hogy újdonsült gart barátnője személyesen is ismeri Sybell "képzeletbeli" szeretőit, tehát a két fiú létezik, s él! Berenyk buzdítására olyan mágiát alkalmaz, melyben türelmetlenségtől, s lázas kíváncsiságtól égve, idő előtt magához vonzza, megdelejezi a fiúkat. Ugyan mire várna tovább? Miért ne találkozhatna végre velük? Képes rá, megteheti, s miért is ne tenné meg, ha egyszer viszonozzák gyengéd érzelmeit? Igen, viszonozzák, ez azonban nem a jelen valóságában zajlik, s sem Sybell, sem Berenyk nem tudja, hogy aminek nincs még itt az ideje, s amit a sors még nem rendezett meg az élet színterén, azt egyenesen tilos siettetni, s erőszakkal előrébb hozni, hiszen annak beláthatatlan következményei lesznek... Sybell mágiája sikeres volt, s a bonyodalmak elkezdődnek...