Valami nincs rendjén
Egy csomag sonkás chips és egy
tábla csokoládé behabzsolása után Jack jóleső érzéssel a gyomrában kanyarodott
le a következő sorba. Talpa alatt ragadt a mocskos padló a polcokról leborult
szeszes üvegek tartalmától, és ropogott az üvegtörmelék. Lehetetlen volt
kikerülni a szilánkokat, mégis keresztüllépdelt rajtuk, hogy megtöltse táskáját
még konzerves kajával. A másik sorban Aaron egy erős bevásárlótáskába
ásványvizes palackokat pakolt. Úgy gondolta, majd rákötik a csomagra a
lepedőkötél végét, a többiek pedig felhúzzák, addig pedig csak elcipelik
valahogy.
A fülledt levegő idebent még
inkább elviselhetetlen volt, és az áruház hátsó területei felé haladva egyre
határozottabb hullámokban csapta meg az orrukat a rothadás bűze. Jack, dolga
végeztével, nagy nehezen összehúzta dagadó hátitáskájának cipzárját, aztán a
polcsorok közül kilépve a feldúlt hentes pulttal találta szemben magát.
Látszott, hogy össze-vissza túrták, és dobálták rajta a húsárut, a pult mögötti,
nyitva hagyott, „előkészítő” felirattal ellátott ajtó sötétje további
bűzforrásokat rejtett.
„Miért hagyták itt azokat a
húsokat?” – töprengett el Jack. Minden részletet megfigyelő tekintete és
memorizáló elméje rögtön kiszúrta, hogy hiányzik a húspult körül a legyek hada.
Egy árva zizzenést sem hallott. Persze, hogy is lettek volna legyek, amikor
mindenfajta élet eltűnt. Rajtuk kívül.
-
Mi az, mit állsz ott, Jack? – lépett ki lihegve,
a vállára dobva Aaron az ásványvízzel megrakodott táskát. – Pakolj, aztán
húzzunk el innen. Szörnyű ez a bűz.
Jack ismét az órájára nézett.
Észre sem vette, hogy milyen sűrűn teszi ezt, de tudat alatt csupán azt akarta
ellenőrizni, hogy nem futnak-e ki a biztonságos időből. A szorongás őt is efféle
rögeszmés cselekedetekre késztette, hiszen valójában tisztában volt vele, hogy
este kilencig még bőven van idejük sötétedésig.
Elégedetten nyugtázta, hogy még
csak fél kettő van, aztán megfordult. Aaron másik szabad kezében egy macsétát
tartott, nadrágjának övéhez pedig egy fejsze volt felcsatolva.
-
A kertészeti osztályon találtam ezeket. – mondta
a néger. – A bozótvágó akciós volt. – és felé nyújtotta. – Tessék, ezt neked
hoztam.
-
Kösz. Mehetünk is. Én is feltankoltam, ahogy
csak bírtam.
A mosóporok sorában indultak
vissza a kijárat felé. A pénztárakon túl, faltól falig érő plakáton boldog
mintacsalád vigyorgott hófehér fogsorral, azt sugallva, mekkora boldogság a
Becker’s-ben vásárolni. Az apródfrizurás kissrác szövegbuborékban a feje fölött
azt mondta: „Holnap is eljövünk!”
-
Sziklakeménységű volt az összes kenyér –
dörmögte Aaron – ezért kétszersültet pakoltam be.
-
Tök jó. Fő az egészség – ráncolta a homlokát
Jack.- Ha egyszer kijutunk innen, egyenként kenterbe verjük az összes
topmodellt. Amúgy láttad? A lények nem csipázzák a marhahúst, meg a baromfit.
Ez hogy lehet? Olyan, mintha az utolsó gilisztát is kikaparták volna a földből,
ezt meg itt hagyták.
-
Tudja a franc – vont vállat Aaron.
Jack megint az órájára
pillantott. Fél kettő. Egyetlen perc sem telt el. Nagyon jó.
A kijárat küszöbén átlépve, Jack
erősebben markolt rá macsétájának nyelére, és mindketten a fejüket forgatták,
hogy ellenőrizzék, tiszta-e a terep.
A rekkenő hőség nem csökkent,
viszont szűrtebb volt a fény, mint mielőtt bementek az épületbe. Mintha közben
beborult volna, csakhogy nem tűnt felhősnek az ég. Mélyebb, szürkéskék színt
öltött, de nem látszódott a nap.
-
Még a végén esőt is kapunk – pásztázta az eget
Aaron.
-
Az jó lenne, rá férne a levegőre egy kis felfrissülés.
– értett egyet Jack. - Ha jól számolom, két hete nem esett. Ugye, két hete
vagyunk a hotelben?
-
Kábé, ja.
A buszos tömegkarambolhoz érve,
Aaron először fölerőlködte az ásványvizes táskát a kocsik tetejére, aztán
fölmászott ő is, majd barátjának nyújtotta a kezét. Hiába, a nagydarab négerben
volt erő, úgy felrántotta Jacket maga mellé, hogy vézna kölyöknek érezte magát
tőle.
-
Sietnünk kellene – jegyezte meg Aaron. – Egyre
jobban beborul.
Jack gyanakodva kémlelte az eget.
-
Te – mondta összehúzva a szemöldökét. – Nem így
szokott kinézni egy felhős ég. Ez kurvára fura. Szerintem nincs is felhő az
égen.
-
Hát akkor mi van? Napfogyatkozás?
-
Nem hinném. Nem hallottam olyasmiről, hogy lesz.
-
Én sem.
Mire a cukrászdához értek, mintha
még erőteljesebb szürkület ereszkedett volna a városra. A Rollston Hotel
egykori forgalmas utcájába hosszú árnyékok kúsztak be, az ablaküvegek tompán
verték vissza a sápadt fényt, a repedések elmélyültek, a romok között pedig itt-ott
már megült a sötétség. Jack karórája még mindig fél kettőt mutatott, melyet
meglátva, bosszankodva szóvá is tette:
-
Hallod! Nekem megállt az órám! – és egy
pillanatra szöget ütött a fejében, hogy talán ki tudja, valójában mikor állt
meg. Egyre inkább úgy látszott, mintha irracionálisan gyorsan alkonyodna, így
Jack-et az a szörnyű gyanú fogta el, hogy talán csak nekik tűnt úgy, hogy hamar
járták meg az utat. De hát ez képtelenség lenne! Lehetetlen, hogy ekkora
időzavarba kerültek volna! Egyszerűen, nem létezett, hogy egy egész délután
voltak odalent.
Jack teljesen összezavarodott.
Kezdte úgy érezni, hogy valami neki is elpattan a fejében, és mindjárt átlendül
azon a határon, ahol a józanész elválasztotta a realitást az őrülettől.
-
Baj lesz, Aaron – mondta reszketeg hangon. –
Sötétedik, bazdmeg! Egyszerűen annyi, hogy sötétedik!
-
Az nem lehet – tekergette a nyakát a néger. –
Csak nemrég indultunk útnak, és akkor még delelőn volt a nap.
-
Hát ez az! – suttogta Jack, egyre csak
forgolódva, ide-oda villantva a tekintetét. Macsétáját készenlétben tartotta
maga elé, de sehol sem látott egyelőre mocorgást. – Valami… valami történik,
Aaron!
-
Nyugi. Mindjárt odaérünk a daruhoz.
És szaporábbra vették a
lépéseiket.
A hotel ablakában ezúttal nem
állt ott Bob, mint valami vészjelző. A negyedik emeleti ablakban nem volt más,
csak a sötét űr, amely ugyanolyan csendet árasztott, mint az utcák zeg-zugai.
Mire megérkeztek a daruhoz, már
alig láttak a rájuk ereszkedett homályban, jóformán csak kitapogatni tudták
maguk előtt az acélszerkezetet.
-
Hogy a picsába sötétedhetett be ilyen hamar?! –
hadarta Jack félhangosan.
-
Nem tudom. Menj előre! Gyorsan.
-
Hallasz valamit?! – meredt hátra a kereszteződés
irányába Jack.
-
Nem, de menj már! – förmedt rá Aaron. Ekkor
látta őt először igazán idegesnek.
-
Baszki! – nyögte ki Jack, amint remegő
végtagokkal igyekezett feljebb kapaszkodni a darun.
-
Ha fölértél, föladom a vizeket – adta az
instrukciókat Aaron – csomót kötsz rá, aztán felmászol. Felhúzod, és
visszaereszted nekem a lepedőt.
-
Oké… oké… - lihegte Jack. – És hol vannak… a…
többiek?!
-
Mozogj már!
-
Megyek, bazdmeg, megyek!... Bob! Rick! – szólt
föl fojtott hangon. Olyan sötét volt feljebb az emeleteknél, hogy akkor se
láthatták volna őket, ha ott lettek volna a padló pereménél, ám válasz sem
érkezett odafentről.
-
Igyekezz! – sürgette Aaron egyre
kétségbeesettebben.
-
Nem látok lófaszt se!
-
Igyekezz, baszki! Igye…
Aaron szava rémült üvöltésbe
csapott át, amitől Jack lába megcsúszott ijedtében, és csak éppen hogy sikerült
erősen átkulcsolnia karjával a vasat, hogy le ne essen.
-
Aaron! – ordította a sötétbe meredő szemmel,
megpróbálva kivenni, mi történik alatta. – Aaron!
A néger üvöltözésébe tompa
csattanások hangja vegyült gyors egymásutánban, minden bizonnyal fejszéjével
igyekezett menteni magát a támadó elől, de még ezután sem hagyta abba a
rikoltozást.
Jack gyűlölte magát, de annyira
rettegett, hogy lebénult, miközben erősen csimpaszkodott a darun. Képtelen volt
arra, hogy leugorjon, és a segítségére siessen.
-
Úristen… - tört ki belőle a zokogás határán.
-
Mi történik? Aaron! Jack! – hallotta végre
odafentről Bobot, és Ricket! – Mi a fasz történik?!
Aaron üvöltése távolodni kezdett
tőlük, és pillanatok alatt már a kereszteződés irányából hallották őt. Mindannyian
őszinte szívből remélték, hogy azért, mert önszántából sikerült megmenekülnie,
és elrohannia, illetve kinyírni legalább egyet ezek közül az undorító lények
közül.
Jack csupán hosszú percek múlva
volt képes arra, hogy nekirugaszkodjon a lepedőkötél megmászásának, de amikor
felért, még így is reszketett keze-lába. Ha Rick és Bob nem segítenek felhúzni
az utolsó méteren, talán feladta volna, és lezuhant volna. Úgy érezte, akkor
hagyja el a maradék ereje is, amikor a két erős kéz megragadta, és felcibálta.
-
Mi az, mi történt?! – kérdezte rögtön Bob.
-
Úristen… - ismételgette Jack, ahelyett, hogy válaszolt
volna, és a padló széle felé kóvályogva, nézegetett le a sötét semmibe. –
Elkapták… Elkapták Aaront! Amíg odalent volt…
Rick rámarkolt a karjára, és
visszarántotta a padló pereméről.
-
És te mit csináltál?! – kiabálta az arcába. –
Csak bámultad, vagy mi?!
-
Én... Nem tudtam…! – ordította vissza Jack keserű
dühvel.
-
Mi az, hogy nem tudtál?!
-
Aaron bivaly egy fickó – mondta csöndesen Bob. –
Biztosan nem esett baja…
-
De hát elvitték! – mutatott rá Rick a borzalmas
igazságra.
-
Talán nem! – erősködött Bob.
-
Utána kéne mennünk! – mondta Rick. – Nem hagyhatjuk
cserben! Segítenünk kell neki!
-
Igen… - bólintott Jack. Most kezdte magát kicsit
összeszedni. – Ezt kellene, csakhogy ezek… kurva sokan vannak. Ti is láttátok.
Nincsen semmink csak ez a kibaszott macséta!
-
Szóval azt mondod, hogy Aaron haljon meg, bárhol
is van? – támadta Rick.
-
Nem akarom, hogy meghaljon, te barom! – mondta Jack,
és ledobta a hátáról a táskát, majd ő maga is lerogyott a fal tövébe. – De ha
józanul belegondolsz, ha lemegyünk, mi is meghalunk, Chad pedig itt marad
egyedül, és szintén annyi lesz neki.
Elhallgattak.
Kénytelenek voltak belátni, hogy itt nem segíthet más, csak az Isten, ha
egyáltalán létezik. Jack majd’ egy órát ült ott a falnál egyedül, a mélység
mellett, míg Bob és Rick kelletlenül és rossz lelkiismerettel, nagy nehezen
visszavonult a lakosztályba.
Persze, ha
lemennének, nem valószínű, hogy túl sok esélyük lenne a lények ellen. Hárman
mindenképpen kevesek lennének arra, hogy megvédjék magukat, nem hogy valaki
mást. Győzködte magát, hogy ő sem tehetett volna semmit, és megpróbálta
megmagyarázni magának, hogy nem egy utolsó gyáva féreg. Azt azonban szilárdan
eltökélte: másnap hajnalban, amint megjelennek az első fénysugarak, elindulnak
Aaronért. Ennél többet nem tehettek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése